Utolsó nap

Az elmúlt négy naphoz hasonlóan reggel 7 óra előtt Kottmayer tanár úr személyében megszólalt a tábori ébresztő.  Ezúttal azonban nem munkára hívta a csapatot. A vasárnapot pihenéssel töltöttük, kedd óta először elhagytuk a keresdi kastély területét, hogy megnézzük a környék látnivalóit, erődtemplomait. Miután mindenki összeszedelődzködött 8 órakor gyalogosan a szomszédos Almakerék felé vettük az irányt, Erdély dimbes-dombos tájain át. Útközben Jocó javaslatára tettünk egy kis kitérőt egy helyi idős néni házánál, aki egykoron a kastélyban szolgált. A néni jóvoltából kiskertjén keresztül megismerhettük, hogy milyen virágok díszítették hajdanán a kastély kertjét.

Keresd és Almakerék közötti 2 órás gyaloglást követően fáradtan, porosan, de gyönyörű erdélyi tájakon keresztül megérkeztünk Almakerékre. A település az Apafi család birtokához tartozott, ők építették a templom mögött található 15. századi kúriát, melyet mi is megtekintettünk. A kúria alatt elhelyezkedő erődtemplom az erdélyi szász templomok freskóinak talán legértékesebb gyöngyszemét őrzi, amely az Ószövetség és az Újszövetség fontosabb történeteit meséli el képekben.A kúria és a templom megtekintése után buszra szálltunk és Berethalmon keresztül következő állomásunk Riomfalvára vezetett. Az egykori szász szabadfalu XV. században épült evangélikus erődtemplomát látogattuk meg. A templom történetét egy kedves idős helyi szász bácsi meséin keresztül ismerhettük meg, így olyan történeteket is hallhattunk a templomról, melyet maga az idősúr személyesen is átélt, ő maga is tanúja volt. Mindannyiunk számára  felejthetetlen időutazás volt egy kedves idős úr történetein keresztül megismerni a templomot. Ugyancsak egyedülálló élményt nyújtott a templom harangtornyába vezető utunk, ahol néhányan közvetlen közelről is fültanúi lehettünk, hogyan szólaltatják meg a templom harangjait, melyeket még mind a mai napig kézzel szólaltatnak meg a helyi emberek. Riomfalvát elhagyva utunk a Világörökség részeként számon tartott Segesváron folytatódott. Segesváron szabadprogram keretében mindenki megtalálhatta a neki tetsző látnivalókat a segesvári vár, a vártemplom, az óratorony megtekintésén át a város óvárosi utcáin való sétán keresztül.Fél 7 körül érkeztünk vissza keresdi szálláshelyünkre. Az esti vacsora után Juhász Dávid beavatva Bélát a vár urát készült egy kis meglepetés játékkal a csapatnak, azzal a céllal, hogy amennyiben hagyománnyá válna a győri építészek keresdi építőtábora, úgy ez a játék lehetne a hagyományőrző keresdi várjátékok kezdete, melynek végén a vár kapitánya egy oklevelet nyújt át a keresdi tábor résztvevőinek, elismerve a vár szolgálatában végzett egy hetes munkájukat. A játék során 4-5 fős csapatokat alakítva a kastély különböző területein lévő állomásokat végigjárva az ott elhelyezett kérdéseket megválaszolva egy keresztrejtvényt fejthettek meg a csapatok. Ezzel a kis éjszaki játékkal még egyszer végigjárhattuk a kastély fontosabb helyszíneit, ahol közel egy héten keresztül minden napjainkat töltöttük. Miután minden csapat beérkezett a célállomásba Béla átnyújtotta az oklevelet.

Oklevél.pdf (446864)

 A tábortűz körül még egy ideig beszélgettünk majd lassan mindenki nyugovóra tért.