Harmadik nap

A péntek délelőtti munkálatokhoz csatlakozott hozzánk a csütörtök délután megérkező testvérpár Levente és János (a Márton testvérek unokatestvérei), akik a kert felőli maradványromok letisztításánál erősítették a csapat munkáját. Erejükre a két fal ledöntésénél szükség is volt. A maradványromoknál lévő terep kipucolását követően ugyanis Domi bácsi tanácsára a rossz állapotú falmaradványokat eltakarítottuk. Néhány erős fiú erőkifejtésére a falcsonkon egy kötelet átvetve könnyedén, kisebb erőfeszítéssel leomlott a fal. Ezután következhetett a leomlott fal ép tégláinak megtisztítása és azok biztonságos helyre történő elszállítása, a téglák későbbi felhasználásának céljából. Eközben a másik két helyszínen az angolkertben és a gyilokjárón az eredeti állapotokhoz képest már jól látható változások történtek. Miközben a hallgatók befejezték a gyilokjáró fapadozatának lefektetését, Vass István asztalos felfúrta a diákok által előkészített, méretre vágott és lecsiszolt korlát elemeket. 

Az angolkertben Káldi Gyula vezetésével lassan a végéhez közeledtek a kőlépcsők helyreállítási munkái, melynek során összesen 6 kőlépcső megtisztítását, ahol szükséges volt ott a lépcsők felújítását is elvégezték a táborlakók. A szabadtéri munkák mellett a délelőtt folyamán elkezdődött a felmért gazdasági épület felrajzolása is.

Ebéd előtt még sort kerítettünk Domi bácsi szakmai vezénylésével a másik balesetveszélyes fal ledöntésének is, ezért fél 11-kor gyülekezőt tartottunk a kastély déli fala mögötti romoknál, hogy kötelek segítségével, biztonságosan ledöntsük a falat. Az első nekirugaszkodás meghiúsult, mivel a kötél elszakadt. A kötél kicserélését követően és miután a lányok is csatlakoztak a kötélhúzó fiúkhoz második nekirugaszkodásra és a megfelelő ütem diktálására a fal felső része végül ledőlt. Egy kis pihenőt követően újra kötelet ragadott a csapat és többszöri nekiveselkedésre végül sikeresen elfeküdt a napjainkra már bizonytalanul álló fal, ezzel a látogatók számára is biztonságosabbá tettük a kastély külső déli oldalát. A fal eltakarítása valamennyiünk érdeklődését felkeltette, hiszen sokak számára eddig még nem tapasztalt új élményeket jelentett. Mindeközben Domi bácsitól még kötélcsomózási technikákat is elsajátíthattunk. A ledöntött fal réseiben tanyázó egér családon kívül, így mindenki nyert valamit a fal ledöntésével.A fal leborítását követően a csapat az angolkert felé vette az irányt, ahol Káldi Gyula összefoglalta az elmúlt két és fél nap kertben végzett kemény munkájának eredményét. Megtekinthettük és összehasonlíthattuk, hogy az első napi helyszíni bejáráshoz képest mennyit változott a kert képe, miként varázsoltuk együtt szebbé a kertben található kőlépcsőket és a kriptához vezető utat. Káldi Gyula elmondta, hogy az itt dolgozó hallgatókkal miként sikerült ismét szintbe hozni a kert legalább 100 éves lépcsőzetét és annak elmozdult 100 olykor 500 kg-os kőtömb lépcsőfokait, melyeket a természet erői mozdítottak el a hosszú évek alatt. A kis kitérő után az ebédig fennmaradó órákban mindenki visszatérhetett a reggeli után megkezdett munkájához.Az ebéd elfogyasztása után Káldi Gyula haza indulása előtt még tartott egy utolsó előadást a táborlakóknak a műemléki tervezésről, majd négy napos itt tartózkodás után elköszönt a tábortól. 

A kastély körüli munkálatok egyre jobban kifárasztják a táborlakókat, amit az ebéd után beiktatott rövid pihenő is jól mutatott, mely alatt egyre többen szundikáltak el a kastély egy-egy félreeső zugában. A pihenőidő végét csak Kottmayer tanár úr éles munkába hívó hangja szakította félbe.

Az egész napos eredményes munka gyümölcseként délutánra elkészült a gyilokjáró, így az esti vacsoránkat már a megújult gyilokjára alatt fogyaszthattuk el.